Testen kívüli élmény vagy álom? És mi van az idő-tényezővel? Hiba a mátrixban? Esetleg ez a normális működés, és mi egy hibában élünk? Íme a történet:

Személyes megtapasztalásaim a testen kívüli élményekről még kicsi gyermek koromban kezdődtek, bár a családom nem támogatott ebben, és én magam is elnyomtam a dolgot egészen néhány évvel ezelőttig. Én egy egypetéjű ikerpár egyike vagyok, és egy 1986 november 11-én történt esemény késztetett arra, hogy papírra vessem az alábbiakat.

Megjegyzem, hogy felismeréseim az életről és Istenről attól az időponttól jelentősen bővültek. 1986. szeptember 9-én éjszaka aludtam, de hajnali 3-kor felébredtem, és úgy éreztem magam, mintha egy másik térben és időben tartózkodnék. Az alábbi rémálomban volt részem:

Az ikertestvéremmel egy kocsiban ültünk, ő vezetett. Egy kanyarban haladtunk, ami egy fedett hídon vezetett keresztül, de a kocsi mindenestől megindult a korláton át a folyó felé. Én az utas-oldali ajtón kiugrottam a kocsiból, a földre zuhantam, és kézzel igyekeztem megtartani a kocsit, hogy le ne zuhanjon a mélybe egy nagy szikláról. Az ikertestvérem imádkozni kezdett az Úrhoz, hogy segítsen nekem megtartani a kocsit a biztonságos részen és ne zuhanjon le. Én attól tartottam, hogy nem fogom sokáig bírni és a hátam felmondja a szolgálatot.

Néhány gondolatom negatív volt, sőt talán még dühöt is éreztem a testvérem felé. Aztán arra gondoltam, hogy a kocsi biztonságosan fent marad a sziklán. Amikor a negatív gondolatok jöttek, elkezdtem folyamatosan arra gondolni: 'Ez nem fog megtörténni! Ez nem fog megtörténni!' Végül a kocsi biztonságban fent maradt a szikla tetején. Később puha esőt éreztem magamon. Megfigyeltem azt is, hogy vagyok felöltözve, és egy házat is észleltem, amit lombos fák vettek körül. Soha azelőtt nem láttam azt a házat, de tudtam, hogy innen segítséget kaphatok.

Amikor felébredtem, az ágyneműm teljesen el volt ázva, és úgy éreztem, hogy minden energia távozott a testemből, fizikailag kimerült voltam. Csak most, hogy ezt az írást papírra vetem, jöttem rá arra, hogy valamiféle asztrális energiát használtam arra, hogy az események kimenetelét pozitív irányba fordítsam.

Két hónappal később, 1986 novemberében Hawai-ba mentem, spirituális elvonulás céljából. November 11-én délután 2 óra körül éppen mély meditatív állapotban voltam, amikor mentális üzenet jelent meg a tudatomban: 'A testvéred meghalt', és éreztem is, hogy valami történt. Innentől a nap hátralévő részében a hideg és negatív energiákkal küzdöttem. Ez még este is tartott, de reggelre azt éreztem belül, hogy már minden rendben van.

November 12-én a reggeli meditációm közben erős késztetést éreztem arra, hogy fel kellene hívnom anyámat. Ő a New Hampshire-beli Warner-ben él, ami 6.000 kilométerre van innen. Később fel is hívtam, és első szavaimmal a testvérem felől érdeklődtem nála. Anyám meglepődött és elcsodálkozott azon, hogy honnan tudok én a balesetről: a testvérem New Yorkból Warner felé tartott kocsival november 11-én este 7 órakor [ez pontosan délután 2 óra a hawai idő szerint, ahol én tartózkodtam]. Az autó megcsúszott egy jeges részen, a levegőbe repült és egy szakadék aljában kötött ki. A kocsi többször is megfordult a zuhanás közben, és minden része összetört, kivéve azt a helyet, ahol a testvérem ült. Körülötte minden összezúzódott, de ő egy karcolás nélkül megúszta az esetet.

Elcsodálkoztam anyám szavain, de minden részletében eszembe jutott a két hónappal azelőtti álmom. De vajon álom volt-e, vagy egy prekogníciós tapasztalás? Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem. Ekkor vettem észre, hogy lágy eső hull rám, ez teljesen megszokott volt Hawain az évnek ebben a részében. Lágy eső hullt rám, és abban a házban voltam, a fák között, amit álmomban láttam két hónappal azelőtt.

Forrás: rejtélyekszigete