felszólítással másra tereli a szót. Azonban vannak esetek, mikor a felhúzott szemöldök leereszkedik és az arc mimikájára a tátott száj lesz a jellemző.

Egy ilyen esetről az "Az Est" című napilap számolt be 1935-ben.

Ráthonyi János kezdő újságíróként még a helyét kereste a zsurnaliszták közt. Cikkeket írogatott az akkortájt közkedvelt "Az Est" című lapba, és még több helyre, mint rendőrségi tudósító. Minden téma érdekelte, ami egy napilapnak eladható.

1935-ben, érettségi találkozóján, a kissé pityókás asztaltársaságban meghallotta, hogy a Hűvösvölgy egyik villájában lakó Farczády Gerő vegyészmérnök úr családjában másfél éve igen különös dolgok történtek. A család 16 éves leánya 42 éves spanyol asszonynak képzeli magát, elfelejtett magyarul beszélni, viszont spanyolul úgy löki, mintha az lenne az anyanyelve, pedig spanyolul soha nem tanult. Közismert, hogy az alkohol oldja a gátlásokat, így a pityókás fecsegő gátlástalanul elfecsegte a mérnök úr címét. Több sem kellett a babérokra vágyó újságíró tanoncnak, szerkesztője beleegyezésével és ami nem mellékes, dotációjával, rávetette magát a témára.

Becsöngetett a mérnök úr házába és előadta, hogy a rendőrségtől jött, az itt lakó lányukként bejelentett személy zavaros személyazonosságát szeretné tisztázni. Ez igaz volt, mert előtte épp a rendőrségen járt a legújabb bűnügyi hírekért, így valóban a rendőrségről jött. Ezen kis turpisság bevetése után a zárkózott család fogadta Ráthonyi urat.

Ez a bevezetés lehetőséget adott az események alapos kikérdezésére és megismerésére.
A család, de főként a mama elbeszéléséből kibontakozó történetet eleinte az álrendőr újságírónk sem akarta elhinni.

A család 16 éves Írisz nevű lánya (a képen bal oldalon) tüdőgyulladást kapott, állapota napokon keresztül nem javult, inkább romlott. Akkoriban hideg borogatás volt a gyógymód, amit lelkiismeretesen váltogattak a betegen. Az egyik lázas éjszaka után, Írisz állapota sokat javult és a láza is lement. Viszont más problémák támadtak. Nem ismerte meg édesanyját, a családját, és a család számára ismeretlen nyelven kezdett beszélni. Valamilyen Pedrót emlegetett, de hát Pedró nem volt a családban.

A lány ideges volt, és semmit nem értett. Leginkább akkor zavarodott meg, mikor belenézett a tükörbe és meglátta megát benne. Apránként kiderült, Írisz spanyolul beszél. Idővel sikerült két spanyol anyanyelvű személyt találni, akik hajlandóak voltak meglátogatni Íriszt. A 16 éves lány elmondta, őt Lucia Altarez de Salvionak hívják és 42 éves, Madridban élt, Pedro a férje, akitől nyolc gyereke született. A spanyol követség alkalmazottjával folyékonyan beszélt, majd a másik spanyollal, az itt vendégeskedő madridi Bush Cirkusz tagjával még azt is megbeszélték, Madridban melyik piacon érdemes vásárolni, az általa ismert templomban milyen képek vannak, milyen terítővel van letakarva az oltár.

A történet annyira hihetetlennek tűnt, hogy az álrendőr újságíró csalásra gyanakodott. Második látogatása alkalmával úgy gondolta, most lehúzza a leplet erről a turpisságról és kideríti, mégis csak beszél magyarul ez a leányzó. Mikor a mama kiment a szobából a lány gyerekkori fényképeiért, trágárságokat, nagyon durva szavakat mondott a lánynak. Talán arra gondolt, a cél szentesíti az eszközt, ezért használhatja azokat a nyomdafestéket nem tűrő szavakat. Írisz-Luciának a szeme sem rebbent és csak figyelte, mit beszél ez az ember neki. Abban az időben még az erkölcsök sokkal szigorúbbak voltak, pláne egy egyházi iskolában nevelkedő úrilány életében. Ha értette volna, mit mond vendégük, bizonyára a fejéhez vágta volna az első keze ügyébe eső tárgyat. Írásszakértő is elemezte Írisz iskolai és az Írisz-Luciává változott lány kézírását. A két írás a szakértő szerint sem egyezett.

"Az Est" szerkesztője megkérte madridi tudósítójukat, nézzen már utána létezik-e ilyen cím a városban és található-e ott valaki, aki ismerte Luciát. Néhány nap után megérkezett a válasz: van ilyen cím, egy lepusztult munkásnegyedben. A Calle Oscuro 7-ben (ezt a címet adta meg Lucia, ami sötét utcát jelent) talált egy családot, akik emlékeztek Pedro Altarez de Salviora, akinek 1933-ban TBC-ben halt meg Lucia nevű felesége. Pedróról viszont most már nem tudnak semmit.

"Az Est" ezek után leközölte a cikket, ami hatalmasat durrant. A világ számos országában átvették, napokon keresztül vezető hír lett az újságokban. Még Amerikából is jött riporter interjút készíteni a családdal.

Írisz-Lucia 1993-ban adta az utolsó interjút életéről. Ekkor elmesélte, az a cikk nagyon sok bonyodalmat okozott életében, durva orvosi vizsgálatnak is alávetették, mivel a spanyolok egy Spanyolországból eltűnt, bűncselekményeket elkövető leányanyát kerestek. Azóta több pszichiáter, ideggyógyász, lélekbúvár orvos kereste fel és faggatta élményeiről. A témáról nem szeret beszélni, mivel Magyarországon ment férjhez, gyerekei vannak, akik nem szeretik, ha előző életéről beszél a nyilvánosságnak.

A kilencvenes években riport készült Ráthonyi Jánossal, az eset feltárójával, akitől megkérdezték, hogy meggyőződéses ateista lévén hogyan látja ezt az esetet. Ha nem is szó szerint, de lényegében ezt válaszolta:

“Eleinte csalásra gyanakodtam, de be kellett látnom, itt valami olyan történt amit nem tudok megmagyarázni és ami nagy pofont adott materialista világlátásomnak. Nem szeretek rá gondolni, mert félek szembesülni ezekkel a misztikus, megmagyarázhatatlan dolgokkal.”

A Ráthonyi Jenővel készült fél órás riport részletesen bemutatja az eset feltárásának körülményeit:

Forrás: costadelsolmagazin.com